Imádkozzunk egy szebb Magyarországért!

Istenünk, Atyánk, töltsd el életünket együttérzéseddel, hogy sose fáradjunk bele a megbocsátásba. Kérünk téged, hallgass meg minket!

Add, hogy az Egyház a közösség kovásza legyen, a te fényed ragyogjon föl rajta, kérünk…

Krisztus, mennyből sugárzó fény, látogasd meg a sötétségben élőket, és mutasd meg nekik szereteted útját, kérünk…

Te vagy az élet forrása, támogasd azokat, akik nehézségeken mennek keresztül és elbátortalanodnak, kérünk…

Vezess Szentlelked által, és adj új szívet, hogy teljesíthessük szereteted akaratát, kérünk…

Imádkozzunk pedig azokért, akik nem hisznek, és életüket mások szolgálatára szentelik, kérünk…

Csótányirtás

A magyarosított nevű, kirekesztő, uszító rasszista Polgár "Tokás-Sváb" Tamás vall sváb származásáról:



Meddig tűrjük még?



így képzelik el az állitólag szorgalmas, valójában pénz- és hataloméhes, kirekesztő, militarista svábbűnözők a munkát

Ne engedjünk a kirekesztő, rasszista, fasiszta, újnyilas svábbűnözőknek! Ébredj, magyar!

Közlemény

Minden kedves olvasónknak, szimpatizánsainknak köszönjük az emailekben eljuttatott gratulációkat, támogatásukért hálásak vagyunk. Hamarosan az olvasói, támogatói levelek közül is közlésre kerül néhány igen tanulságos. Kérjük írják meg a közeljővőben, hogy a levelet közlésre, vagy csak privát jelleggel írták, hogy gyorsabban történhessen a különböző svábbűntények publikálása, a provokatív, náci, hitlerista svábbűnözők leleplezése - természetesen a feladó személyét diszkréten kezeljük. Roppant tanulságos, hogy a leghangosabb, legostobább svábbűnözők emelik fel hangukat a szándékosan moderálatlan kommentekben - fenyegetőzve, hazudozva - sokszor a történelmi tények, idézetek ellen kikelve, észérvek nélkül - nem volt elég a hitlerista, kirekesztő, fasiszta volksbund, még az identitásszavaros gyerekeiket, unokáikat is fasiszta, hitlerista, magyartalan szellemben nevelték fel, ezáltal az egész jelenkori magyar társadalomra roppant káros hatást kifejtve. Ha magyarok lennének, magyarként gondolkodnának, nem próbálnák meghamisítani az általuk is meggyalázott történelmünket - ellenben a közismert hájfejű, tokás svábbűnözővel kapcsolatos cinkos beismerő hallgatás világosan megmutatja, hogyan védik a soviniszta, hitlerista svábbűnözők az egyik svábbűnöző-szószóló falkavezért. Ismét nekünk, magyaroknak kell eltakarítani a szemetet!

Gárdonyi Géza: A buta sváb

Egy másik képre is emlékszem a német képeslapból. Ez egy buta arcú sváb parasztot ábrázolt, meg egy fiatal urat, amint égő gyertyára néznek, s a gyertya mögött sokszorosító tükör van.

Apám lefordította nekem a kép szövegét, amely ilyenféle:

- Látod, apám, ennek a tükörnek az a haszna, hogy a gyertyát tízszeresen mutatja, és a láng fényét is megtízszerezi.

- Tyű, micsoda pazarlás, ennyi gyertya! - feleli az öreg paraszt. S elfújta a gyertyát.

Magyar Nemzet: A Svábkérdés

Volt idő, amikor a Magyar Nemzet még nem a svábmédia kezében volt, amikor történelmünk lapjait még nem hamisították meg mindenhol a rafinált svábbűnözők, amikor nem volt tabu a svábkérdésről beszélni. A háború utáni időszakról szóló történelmi irodalomban gyakori az az állítás, hogy a svábkérdés Magyarországon az 1945. augusztusi Potsdami értekezlet nyomán merült fel, s hogy Magyarországon a svábok kitelepítését főleg szovjet kezdeményezésből és szovjet nyomásra hajtották végre. Ez nem teljesen pontos. Potsdamban ugyan a nagyhatalmak döntöttek arról, hogy a német kisebbséget kitelepítik Csehszlovákiából, Lengyelországból és Magyarországról, de a kisgazdapárti Balogh István szerkesztette Magyar Nemzet már jóval a Potsdami értelezlet előtt, sőt, a háború befejezése előtt közölte, hogy a kormány egyik legfontosabbik feladatának tartja a svábkérdés igazságos, de gyökeres megoldását", és ezért Miklós Béla miniszterelnök külön minisztertanácsot fog egybehívni, amelynek tárgya a telepítés kérdésének megoldása és ezen belül kerülnek megoldásra a német származásúak, különösen a volt volksbundistákkal szemben hozandó intézkedések.

"Takarodjanak - úgy, ahogy jöttek"

Népszámlálási adatok szerint a németek száma Magyarországon akkor meghaladta az ötszázezret. Az Erdélyről szóló 1940. évi Bécsi döntés értelmében - Erdély északi részének visszacsatolása fejében - Németország kényszerítette Magyarországot, hogy írjon alá egy egyezményt, amely külön jogokat biztosított a német nemzetiségű magyar állampolgároknak: teljes szervezkedési szabadságot és a nemzetiszocialista világnézet szabadságát, német iskolázást, német hivatalnokokat, a Németországgal való korlátlan kulturális érintkezést, továbbá a németek szabadon áttelepülhettek Németországba, lemondhattak magyar állampolgárságukról, közvetlenül az SS-egységekbe vonulhattak be.

Sváb SS katona - Joseph Horvath (volt Horváth József) - kigyót melengettünk a keblünkön?

Sopron megye új főispánja, a kisgazda Hám Tibor például röviddel kinevezése után kijelentette, hogy a városban öt-hatezerre tehető a volt volksbundisták száma, akiket ő összefogatott és internáltatott; szerinte számukra az egyetlen megoldás a kitelepítés", annál is inkább, mert így fogunk helyet teremteni a magyar földigénylők és a Székelyföldről várható betelepülő magyarok számára"

A Nemzeti Parasztpárt külügyi bizottsága már 1945. áprilisában a elhatározta, hogy a svábokat ki kell telepíteni és kifejezte reményét, hogy ez a rendszabály minden szabadságszerető nép támogatására talál".

Kovács Imre, a NPP egyik legismertebb vezetője, egy teljes újságoldal hosszúságú cikket közölt, melynek címe jól fejezte ki tartalmát: "Egy batyuval...".

Szavai szerint, a Nemzeti Parasztpárt történelmi felelősséggel történelmi feladatot teljesít, amikor a magyarországi svábok kitelepítését követeli... Nincs remény arra, hogy a két nép békésen megférjen egymással. Az egyiknek mennie kell és nem problematikus, hogy kinek ... Nem érdemli meg a svábság a kegyelmet ... Takarodjanak - úgy, ahogy jöttek, egy batyuval a hátukon", írta Kovács. Németországban lesz számukra hely, éljenek az alkalommal, mint ahogyan mi is élünk, hogy örökre megszabaduljunk tőlük.

A Szabad Nép szerint a Nemzeti Parasztpárt a magyar nép szívéből beszélt, amikor kiadta a jelszót: "ki az országból sváb hazaárulókkal". A magyar nép szemében - írta a lap - a "svábság mindig a szabadság örök ellenségét jelentette" és a magyar nép ellen elkövetett bűneikre a svábok a második világháborúban tették fel a koronát. Ezért nincs és nem is lehet helyük ezeknek a sváb hazaárulóknak tovább ebben az országban.

Ne feledjük, a svábok a Horthy-időkben többségükben a fasiszta pártokat támogatták.

A Szabad Nép egyik cikke szerint derék svábjaink 50 százaléka volt közönséges hazaáruló.

A Szabad Nép élesen bírálta azokat a magyar liberális írókat, akik tiltakoztak a kitelepítések ellen, azzal érvelve, hogy a demokrácia német ellenségeivel a német demokráciának kell megküzdenie. "Mi nem vagyunk olyan erősek, hogy ezt a tehertételt is vállaljuk" - írta a lap.

A Balogh István szerkesztette Magyar Nemzet állást foglalt a svábok kivétel és irgalom nélküli megbüntetése ellen és követelte, hogy csakis Magyarország pusztulását elősegítő svábokat büntessék meg, szigorú és igazságos" vizsgálat alapján, amelynek célja megállapítani, kik voltak az államhűek és kik az árulók, mert igazságtalanság a vétkezéseknek fajok szerinti osztályozása, méltatlan volna a nagy történelmi múltú magyar nemzethez.

Míg a svábok kitelepítésének végrehajtását a Potsdami értekezlet Csehszlovákiában és Lengyelországban ottani kormányokra bízta a, Magyarországon a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot bízták meg a végrehajtással.

Nagy Ferenc szerint Tildy Zoltán szovjet diktátum alapján fogalmazta meg a sváb kisebbség kitelepítéséről szóló rendeletet, amely azért kapott a kormányban többséget, mert néhány kisgazda miniszter is megszavazta. Nagy szerint ezek a miniszterek teljesen eltekintettek a Kisgazdapárt ez ügyre vonatkozó határozataitól". De egészen biztosan nem minden párthatározatától tekintettek el. E határozatok egyikét, például, éppen Nagy Ferenc javaslatára hagyták jóvá: pártlapja jelentése szerint, egy 1945. áprilisában Pécsett tartott pártgyűlésen Nagy Ferenc szóvá tette a magyarországi svábság égető kérdését és beszéde nyomán a pécsi nagygyűlés a hazai svábság kitelepítése mellett foglalt állást. A lap szerint, 532 ezer magyarországi sváb közül legfeljebb 25 százalék maradt hűséges Magyarországhoz, és csak ők maradhatnak Magyarország területén. Mindenki nagy örömmel fogadta a kitelepítés felvetését, írta a lap. Félmillió embert kioperálni a nemzet testéből nem lesz könnyű feladat, de feltétlenül szükséges: ki kell irtani a sváb mételyt, kivágni a sváb fekélyt az ország most gyógyuló testéből.

December elején Gyöngyösi külügyminiszter valóban jegyzékkel fordult a három nagyhatalom budapesti megbízottjához: a demokratikus Magyarország nézeteivel ellenszegülne, ha magyar állampolgárok csakis nemzetiségük alapján kiutasíttatnának. Ezért véleménye szerint kívánatos csak azokat a svábokat áttelepíteni, akik ténylegesen elárulták Magyarországot a hitlerizmusnak tett szolgálataikkal.
A fasizmussal fertőzött sváb rétegekben az akció kommunista-ellenes magatartást váltott ki.

Magyarország pozícióját legelsősorban az gyengítette, hogy Hitler oldalán harcolt; Csehszlovákia viszont az anti-hitlerista koalíció tagja volt, így a Müncheni diktátum után a nyugati hatalmak vétkeseknek érezték magukat vele szemben. Magyarország tehát Csehszlovákiánál alárendeltebb helyzetben volt, amit.a magyarok azzal próbálták ellensúlyozni, hogy ha Csehszlovákia nem is, de Szlovákia a háború alatt Hitler hűséges szövetségese volt és vezetői még a magyaroknál is lelkesebben szolgálták ki Hitlert. Balogh István kisgazda politikus egyenesen úgy nyilatkozott: egész Szlovákia fasiszta maradt".

A magyar föld nem lehet sváb gyarmat többé! Fasiszta- és svábbűnözőmentes, békés, szebb Magyarországot minden hazáját szerető Magyar embernek!

Szabó István, Fejér vármegye és Székesfehérvár törvényhatósági jogú város főispánja a visszatérő nyilasokról és volksbundista svábokról

Soha nem volt ilyen aktuális, mint a provokáló, kirekesztő, hitlerista, náci svábbűnözők másodvirágzásának korszakán, Szabó István főispán felhívása:



Magyarok, ne engedjetek a svábbűnözőknek, vegyétek észre, ki az őszinte, jószándékú magyar, és ki az uszító svábbűnöző! Hitler és az országromboló náci horda csúfosan megbukott, hiába várják a svábok az eljövetelüket!

A magyar ember, Szent Magyarországon jó szívvel néz arra, aki szeretettel jön, aki épít, és nem rombol, aki összetart, nem pedig kirekeszt!

Elég volt a hitlerista Svábbűnözésből!

Kormányrendelet a svábkérdés rendezéséről

(Részletek)

1945. június 23.

A felszabadulás óta a svábkérdés rendezése állandó témája a magyar politikai életnek. Kétségtelen, hogy a magyarországi németség nagy tömegei hűtlenek lettek a magyar állameszméhez, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon a hitlerizmus százezrével szedte áldozatait. Egyes politikai körök – különösen azok, amelyek kellő politikai tapasztalatokkal és megállapodott elvekkel nem rendelkeznek – a kollektív felelősség alapján az egész magyarországi német kisebbség megbüntetéséről beszéltek. A Szociáldemokrata Párt és a Népszava kifejtette erre vonatkozó nézeteit, és a kollektív felelősségre vonás fasisztaízű szólamával szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy egyénileg kell megvizsgálni minden egyes ember magatartását; a bűnösök szigorúan bíráltassanak el, de senki ne szenvedjen csupán azért, mert valamely nemzetiséghez tartozik, vagy egy kisebbség nyelvén beszél.

A minisztertanács legutóbbi ülésén elfogadták a belügyminiszter javaslatát, és

a svábkérdés rendezéséről egy-két napon belül megjelenik a rendelet.

Örömmel állapítjuk meg, hogy a rendelet alapelveiben a Szociáldemokrata Párt álláspontját valósítja meg.

A rendelet két fő szempontot tar[t] szem előtt:

a földreform kapcsán felmerült problémákat és a jogos megtorlás elvét.

Az intézkedések megtételére a rendelet járásonként különleges bizottságokat létesít. A bizottságoknak három tagja lesz: a belügyminisztérium által kinevezendő jogi képesítéssel rendelkező elnök, a járási Nemzeti Bizottság által a helybeli magyarok közül kirendelendő tag és a belügyminiszter által a magyarországi németség helyi vagy országos mozgalmaiban részt vett, de kétségen kívül antihitlerista tag. A bizottság javaslata alapján a megyei földigénylő bizottságok hozzák meg a határozatokat.

A helyi földigénylő bizottságok szerepe a sváb vidékeken teljesen megszűnik,

mivel az eddigi tapasztalatok szerint itt súlyos visszaélések történtek.

A bizottság a helyszínen

személyes meghallgatás és vizsgálat útján állapítja meg, hogy a sváb lakosság közül

kik voltak hitleristák.

A meghallgatás és a vizsgálat eredménye alapján három kategóriát állítanak fel:

1. Hitlerista szervezetek vezetőségi tagjai [...] teljes egészében elvesztik mezőgazdasági ingatlanaikat, ők maguk népbíróság elé kerülnek, és addig is, míg jogerős ítélet nem hozatik ellenük, internálótáborokba záratnak.

2. Azok a német nemzetiségűek, akik az előző kategóriában felsorolt hitlerista szervezetek egyszerű tagjai voltak, szintén elvesztik földbirtokaikat és gazdasági fölszerelésüket, továbbá munkaszolgálat teljesítésére köteleztetnek, hogy munkaerejükkel az ország újjáépítését szolgálják.

3. Akikről nem állapítható meg, hogy valamely hitlerista szervezet tagjai voltak-e, mert a tagsági listák elvesztek, de a fölmerülő adatokból kiderül, hogy az ilyen szervezeteket támogatták, földbirtokaikat kötelesek a telepítés szolgálatába állítani. Ez azt jelenti, hogy az ilyen svábok földjét szikes vagy nehezen művelhető földekre cserélik ki, eredeti birtokaikat pedig jogos igénylőknek juttatják. [...]

Folytatás: A svábkérdés sötét rejtelmei.

Svábbűnöző: Polgár "Tokás-Sváb" Tamás

Sajnos senkinek nem kell bemutatnunk a magyarországi svábbűnözők között is legmélyebbre süllyedt, uszító, a magyarságot, és a saját fajtáján túl minden létező kisebbséget egyaránt provokáló, gyűlölő Polgár "Tokás-Sváb" Tamást, a hírhedt svábbűnözőt, a magyarországi svábbűnözés díszpéldányát, aki egymaga képviseli a jellegzetes mai magyar svábbűnözők összes jegyét. Minden becsületes magyar embernek el kell határolódnia ettől a szélsőséges eszméket, uszítást, gyűlölködést terjesztő svábbűnözőtől, aki svábokat és sajnos megtévedt magyarokat is, válogatás nélkül, egyaránt felhasznál uszító propagandáihoz.

Sokan azt hiszik, magyar: pedig csak egy tokás, alja svábbűnöző

Ez az adócsaló svábbűnöző, aki a magyaroktól, elsősorban az ordas eszméinek bedőlő magyar fiataloktól elszedett pénzét külföldi cégein át, adómentesen teszi zsebre, aki ordas hazugságokkal fél millió forintos tételeket szed be internetes gyűlöletportálja üzemeltetése érdekében a felhasználóitól, nem érdemli meg Magyarország szeretetét! Magyarnak álcázott, nemzeti mázba bújtatott, de kizárólag saját anyagi érdekeit szolgáló hitlerista, magyaridegen uszító propagandáját sajnos számos magyar emberrel is el tudta hitetni, igazi, rafinált svábbűnöző lévén szívja a magyarok vérét, élősködik rajtunk, miközben a pénzünkből az adót nem fizeti be, és lépten-nyomon csak békétlenséget, gyűlöletet próbál teremteni az országban!

Magyarok! Ne higyjetek az ordas svábbűnözőnek, ne engedjetek az uszító propagandájának! Bojkottáljátok a fillért nem érő gagyi termékeit, ne vásároljatok bűnözőktől, amiből adót Magyarországnak nem fizet, csak a saját zsebét tömi meg! Ő nem magyar, hanem egy ordas, tokás svábbűnöző, akinek nincs helye köztünk a Szent Magyar Földön! Magyarok vagyunk, nem svábok, minket nem szennyez be a náci ideológiájával egy ilyen tokás sváb, ne hagyjuk!

Magyarok - takarítsuk el együtt a szemetet!

Sváb háborús bűnös: Hautzinger "Magyarhentes" Gusztáv

A hazánkban napjainkban szégyenletes módon hangjukat újabban ismét egyre inkább hallató nácibarát svábbűnözők egyik hatalomhoz jutott hírhedt példánya Hautzinger Gusztáv, a "Magyarhentes"! Bár 31 éves korában hirtelen alamuszi sváb szokáshoz mérten nevet magyarosított, mégsem mossa le róla a történelem, hogy ez a sváb éppenséggel a náci németország egyik leghűségesebb csatlósa, Hitler egyik leghűségesebb magyarországi feltétlen híve és követője volt.

sváb vezetéssel menetel a magyar hadsereg - apáink, nagyapáink - a mészárszékbe

Ő volt az a magyarellenes, magyargyilkos sváb, aki hatvan éves korában, magyartalan, hazaáruló módon, Hitler csettintésére a biztos halálba vezette a teljes második magyar hadsereget. Kezdetektől fogva tisztában volt vele, hogy a magyar hadsereg korszerűtlen technikával rendelkezik, ő maga jelentette a Don Kanyarból: "kérem, hogy ne csak kiképzés és a tudás tekintetében egyszerűsítsünk, hanem fegyverkivitelezésünkben is. Akármelyik orosz fegyvert veszem kézbe, az mind durva formájú és alig áll néhány alkatrészből, az se finoman csiszolt szellemes szerkezet, hanem egyszerű és törhetetlen. Nem kell műmester hozzá, nem kell a szétszedést és összerakást hónapokig tanítani, mert a legegyszerűbb ember is azonnal felismeri, megérti a működését, el sem ronthatja, s amellett pompásan használható. ... szükség van hatásos páncéltörő fegyverre, rohamlövegre is, melyek önjárók, hernyótalpon mozognak, mert hatos fogattal támadni, harckocsik elé vágtázni, és lekapcsolás után tüzelni nem lehet..."

Mindvégigisztában volt vele, hogy a magyar katonákra a biztos halál vár (attól sem riadt meg, hogy lovasokat vezessen a harckocsik ellen!), mégsem mentett meg minket a biztos haláltól: "Az a benyomásom, hogy a hadsereg feladata a német egység biztosítása. Ha fegyver nincs, az élő tömeg szerepeljen sebességcsökkentő ütközőként" - jelentette. A német Weichs vezérezredes - aki eleven, olcsó húspajzsnak használt minket, mélyen lenézett magyarokat csupán - hadseregcsoport-parancsnok, akinek a fennhatósága alá tartozott a 2. magyar hadsereg is, úgy vélte (1942. szept. 19.): "a magyar hadsereg - szervezésénél, fegyverzeténél, kiképzésbeli hiányosságainál és annál fogva, hogy nem tudja, miért kell harcolni a Donnál - nem lesz képes helytállni komoly szovjet támadással szemben". Mindezek ellenére 1943. január 12-én a Don kétszáz kilométeres partszakaszán kétszázezer magyar katonának kellett volna megállítania a többszörös túlerőben lévő oroszok rohamát.

Eközben az volt a kérdés: maradjanak-e elöl a lovak, de akkor éhen pusztulnak, vagy vonják őket hátra? - ám akkor nincs mozgás. Vagy: bevethetők-e a fegyvertelen katonák (!) zsákmányolt és nagyra tartott orosz fegyverekkel? - noha ezekhez nincs elég lőszer. Vagy: járassák-e állandóan a motorokat, amikor nincs elég benzin, ha nem, mi a teendő a befagyott akkumulátorokkal?

Hitler Adolf kancellár megerősítette a hadsereg halálos ítéletét, sváb Hautzinger pedig szemrebbenés nélkül végrehajtotta azt. Az "ellenség" - akiket bábként, német-sváb vezetéssel mi, magyarok támadtunk meg! - hatvanezer emberen ezt végre is hajtotta. Ugyanennyi ember megsebesült, fogságba esett.

Bár korábban is tisztán látta, hogy a mészárlás kíméletlen lesz, magyar emberek tízezrei fognak meghalni "vezetése" alatt, Hitler gazdájának való feltétlen megfelelési kényszeréből fakadóan a hadsereg kivonását a harcból mégis "nemzeti szégyenként" élte át: hát a követelőző, kíméletlen német vezetés is alkalmatlannak minősíti a további harcra? Vérig sértette, hogy katonai szakértelmét annyira sem tartották, mint egy altisztét, és amikor bekövetkezett, amitől ő meg akart mindenkit óvni, utasították, mint egy pucert, azaz tisztiszolgát - hiszen a németek szemében mi magyarok mindig is századrangú, lenézett "pusztai" nép voltunk, DE a svábokat sem tartják többre! Itt döbbenhetett rá Hautzinger Gusztáv, hogy a náci vezetés őt is csak egy sváb féregnek tartja! Sérthette az is, hogy katonái nem voltak képesek a nyilvánvaló lehetetlenre. Ez a sértettség süt 1943. január 24-i hadparancsa minden szavából: "A 2. magyar hds. elvesztette becsületét, mert kevés - esküjéhez és kötelességéhez hű - ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott. Állásainkból ellenséges túlerő kivethetett még akkor is, ha a csapat kötelességét megtette. Ez nem szégyen. Ez szerencsétlenség. De becstelenség az a lelkevesztett, fejnélküli gyáva menekülés, mit látnom kellett, miért most a szövetséges német hds. és az otthon mélységesen megvet bennünket. Ehhez minden oka meg is van... A rendet és a vasfegyelmet a legkeményebb kézzel, ha kell, a helyszínen való felkoncolással, de helyre kell állítani... Számolni kell azzal, hogy élelem terén alapos korlátozások lesznek. Elsősorban annak van jussa élelemhez, aki elöl harcol; aki helyét elhagyta, és itt hátul gyülekezik, örüljön, ha annyit kap, hogy éhen nem pusztul."

Nem volt elég a mészárlás, nem volt elég hogy a biztos halálba irányított kétszázezer magyar katonát, családtagjainkat, a "haza védelmében", egy idegen hatalmat, Hitlert szolgálva feltétlen tisztelettel, akihez nekünk, magyaroknak semmi de semmi közünk nincs, csak az elvetemült svábok tekintik gazdájuknak még ma is az elmeháborodott népírtó diktátort - még szégyenkezett is, amiért a kiéheztetett, megnyomorított magyar katonák nem tudták teljesíteni a lehetetlent!

Szégyenkezett volna ahelyett, hogy végrehajtotta ezt a gyalázatos parancsot, amire csak egy velejéig hataloméhes, vérgőzős, talpnyaló gátlástalan sváb őrült lehetett képes!

Egy magyar ember ilyet SOHA nem tett volna a saját népével, nem mészároltatta volna le a saját nemzetét - csak egy hataloméhes, gátlástalan SVÁB nemzetáruló, nemzetgyilkos lehetett képes erre!

Ő, miközben ezrével hullottak a magyar katonák, január 15-én is azt jelentette német elöljárójának: "Ha az a parancs jön, hogy ezekben az állásokban végig ki kell tartani a hadseregnek, és ott meghalni, az egész hadsereg ezt fogja tenni, és állásait a végsőkig tartani fogja".

Ne feledjük, hogy ennek közvetlen következményeként vesztettük el a Székelyföldet, Erdélyt! 1942 őszén, ha tudható volt is, hogy milyen sors vár a magyar katonákra a Donnál, a kormány kettős csapdában volt. A németek nem engedték az amúgy is labilis, vesztésre álló keleti front megbontását. Valahogy ki kellett volna keveredni a háborúból, és az egyre feszültebbé váló magyar-román viszony miatt fel kellett készülni az "ingyen" megkapott Észak-Erdély és a Székelyföld megtartására, amit a román vezetés nem titkoltan vissza kívánt szerezni.

Csak hát a hadsereget egy németbarát, náci SVÁB vezetésével lemészároltatták - hogyan védjük így meg Erdélyt? Nincs mit csodálkozni, a SVÁBOK kijátszották a történelmi magyarországot a németeknek!

Miután fenntartás nélkül sikeresen legyikoltatta, hadifogságba juttatta a második magyar hadsereget, a jól végzett munkát követően Hautzinger 1944 végén őshazájába, a náci Németországba menekült - ahová az összes többi vele és a hozzá hasonló gyilkosokkal szimpatizáló svábbűnözőnek is éppen itt lenne ideje takarodnia!

Magyarok! Ne dőljetek be többé az uszító, németbarát, vérgőzős náci ideológiának, vegyétek észre, hogy a SVÁBOK NEM MAGYAROK, nem magyarbarátok, a SVÁBBŰNÖZŐK a vesztünket akarják, vegyétek észre az újnyilas, újfasiszta svábok kirekesztő, magyarellenes, nemzetromboló cselekedeteit, és írtsátok a svábbűnözőket, mert ez Magyarország, a mi hazánk, magyaroké!

Elegünk van a németbarát, fasiszta uszításból, békében, jólétben szeretnénk élni - a gyilkos, tokás fajtátok nélkül! Svábok, takarodó!

Volksbundosok

A magyarországi fasizálódási folyamat a nyilasok szervezkedésével kezdődött, s ez alól a falu sem jelentett kivételt. Az itteni szervezkedésről egy 1934 júniusából származó jelentés tudósít: „…nem kell keresni, kik a vezetők, mert azok egyáltalán nem csinálnak ebből titkot. A járási vezető a látszat és a közhit szerint ifjabb Orbán Márton gyönki ügyvéd, aki mögött szintén eléggé ismert hason nevű atyja áll, és mivel a lakosság látja, hogy ezeknek a gyenge erkölcsi alappal bíró egyéneknek nem csak semmi bajuk nem történik, hanem minden kedvezményben részesülnek (például adóvégrehajtás feltűnő elhalasztása), elhiszik nekik hangzatos beszédjüket, hogy nekik magyar helyeken mily befolyásuk van, és szívesen indulnak utánuk az elégedetlen és együgyű elemek. Az Orbán-irodában tartják ösz-szejöveteleiket, de idősb dr. Orbán Márton van olyan eszes ember, hogy tudja, miképp lehet ezt baj nélkül intézni.”

Az így kialakult általános helyzet megoldására a gyönki főszolgabíró vajmi kevés esélyt adott, mivel a mozgalom központi szervezője elsősorban gróf Festetics Sándor képviselő volt.

A fasiszta szervezkedés távlati elképzelései között nagy jelentőséget kapott a Délkelet-Dunántúl. Szempontjukból ez érthető is, mivel 1941-ben az ország majdnem félmilliós német lakosából 37,4 százalék, azaz csaknem száznyolcvanezer ebben a körzetben élt. 1941-re a megyében élő németek aránya 1930-hoz képest jelentősen megnőtt, 24,8 százalékról 26,4 százalékra változott. Gyönkön 1930-ban a népesség 56,6 százaléka vallotta magát németnek, s ez a szám 1941-ben már 63,5 százalék volt.

A Népi Németek Bajtársi Szövetsége (Volksdeutsche Kameradschaft) ügynöki hálózatot épített ki a megyében és szervezett propaganda-hadjáratot indított ideológiájának terjesztésére és minél több német ajkú állampolgár beszervezésére. Irányítói értelmiségiek voltak. Megyénkben a bonyhádi Mühl Henrik és a gyönki dr. Reitinger Henrik fejtettek ki jelentős szervezési tevékenységet. Mindketten Németországban kapták meg feladatukat, de csakhamar utánpótlás érkezett jó néhány turistának álcázott – többnyire értelmiségi pályára készülő – német fiatalember személyében. Ők már nyíltan beszéltek arról, hogy a Dunántúlt legjobb lenne a birodalomhoz csatolni.

Az elgondolásnak kéretlenül is követei lettek a Németországban munkát vállaló és ott igen jól kereső sváb munkanélküliek. Az alispán 1939. április 12-én kelt jelentésében arról írt, hogy „…a svábok a legnagyobb elragadtatással beszélnek és írnak az ottani állapotokról, főként az lelkesíti az embereket, hogy alig néhány heti kintlét után már 30 márkát küldenek haza, mely összeget ötszáz pengő körüli értékben vált be a nemzeti bank, ugyanakkor az Alföldről kivitt magyar mezőgazdasági munkások alig képesek a megszolgált márkájukhoz hozzájutni. Basch állandóan Németországba utazik és az itteni értesüléseim szerint az ő közbenjárására az itteni német kivándorlók egészen kivételes bánásmódban részesülnek és pénzzel megrakodva hazatértük után a magyar birtokokat akarják tovább felvásárolni”. A hazatérők azzal a hírrel érkeztek, hogy a birodalomban teljes értékű embereknek ismerik el azokat, akik a nemzetiszocialista eszméket vallják.

A Kameradschaft tevékenységét tétlenül szemlélte a magyar kormány, sőt 1938. november 26-án a Magyarországi Németek Szövetsége (Volksbund der Deutschen in Ungarn) legálisan megtarthatta alakuló ülését, ahol megfogalmazta törekvéseit:

– a Volksbund képviselje a magyarországi németeket a magyar kormány előtt,

– csak a Volksbund tagjait ismerjék el a magyarországi német népcsoporthoz tartozónak,

– be kell szüntetni a magyarországi névmagyarosításokat és a már magyarosított neveket vissza kell németesíteni,

– a Volksbund tagjai korlátlanul kaphassanak útlevelet,

– meg kell szervezni a német kisebbségi hivatalt.

Miután a belügyminiszter 1939. április 13-án jóváhagyta a Volksbund alapszabályzatát, megkezdődött a helyi csoportok alapítása mindazon községekben, melyekben a Volksbundnak legalább húsz állandó lakosú tagja volt. Az ország németek lakta vidékeit területi egységekre (Gebiet) osztották. Tolna megye Baranyával és Somoggyal került egy csoportba, a pécsi központú „Gebiet Schwäbische Türkei”-be. Gyönkön 1940 nyarán alakult meg a Volksbund helyi csoportja; tagjai eljártak a környékbeli volksbundos összejövetelekre, ahol ideológiai „feltöltődésben” volt részük. Kiváltképp az 1940. szeptember 15-i szakadáti gyűlés volt nevezetes. A mintegy 350 főnyi hallgatóság előtt dr. Mühl Henrik, dr. Reitinger Henrik és dr. Schlitt Ádám mondott beszédet. Mühl a gazdasági élet német kézbe helyezését hangoztatta, Schlitt pedig Hitlert éltette. A németek magyar-országi vezető szerepének igényét „történeti tényekkel” igyekeztek meg-indokolni. Ehhez a Deutsche Zeitung szállította az ideológiát, mely nyílt volt és félreérthetetlen. 1941. január 9-én megjelent számában például ezeket írta: „Évszázadok óta befolyásoltuk mi németek a történelmet, még vérünkkel is emeltük a magyar állam faji értékét. Azzal, hogy magyar földön élünk, mi biztosítottuk a Nyugatról jövő szellemi kultúráram meg nem szakadását. Ekével, fegyverrel és a kultúra fáklyáival megszereztük a jogot arra, hogy az országban az uralkodó nép (Herrenvolk) legyünk.” (Hasonló hangvételű volt a Függelék VIII-ban bemutatott Volksbund- kalendárium is.)

Magyarok! Ne engedjünk még egyszer a kizsákmányoló, fosztogató, népírtó fasisztáknak! Ne dőljetek be az ordas nyilas eszméket feltámasztani próbáló újfasiszta szerveződések nemzeti mázzal átkent hazugságainak! Ismerjétek fel a sváb disznók hazugságait! Ne hagyjátok hogy a magukat magyaroknak hazudó, magyaridegen, nemzetidegen, németbarát, fasiszta svábok ismét romlásba taszítsák gyönyörű hazánkat! SVÁBOK, TAKARODÓ, húzzatok haza, ELÉG VOLT!

A magyar föld nem sváb gyarmat!

A Svábbogár

Konyhai svábbogár (Periplaneta orientalis L.).

Valami falusi szobában, közel a konyhához eltöltve az éjszakát, könnyen megeshet velünk, hogy éjjel valami sajátságos zörgésre ébredünk fel. A következő pillanatban pedig úgy érezzük, mintha végigsiklana valami arcunkon. Meg akarjuk fogni, de mire világot gyujtunk, már elillant az éj váratlan vendége. Körülnézünk és látjuk, hogyan menekül a szoba padlóján, amely csak úgy hemzseg a sok fekete állatkáktól. Nemsokára azonban valamennyi eltűnik a bútorok alatt és a falrésekben. Az állat nem egyéb, mint a konyhai svábbogár. A németek oroszoknak, az oroszok pedig poroszoknak nevezik őket, nyilván annak a dokumentálására, hogy nem szívesen látott vendégek.

Ezért hívjuk mi magyarok svábbogárnak a svábbogarat. Nem szivesen látott vendégek!

A mindennapi ember, aki mindent saját magával hoz vonatkozásba, azt kérdezi, hogy mi hasznuk van ezeknek az állatoknak? Miért kellemetlenkednek az embernek?

A svábokat mint kellemetlen koloncot, mint genetikailag degenerált ostoba parasztok tömkelegeit telepítette az anyaország a terméketlen földekről különböző, élhetőbb helyekre az elmúlt század(ok) során. Sajnos Magyarországra is bőven jutott a hízós disznókra hasonlító tokás, spórolós svábokból. Ugyan békésen letelepedhettek itt minálunk, élhették életüket, lehetőséget kaptak, hogy tisztességesen beilleszkedjenek a magyar társadalomba, sajnos azonban hamar kiderült, ez egy lehetetlen elképzelés. A svábok magyargyűlölete, felsőbbrendűségi, árja németszeretete első hullámban a Hitleri fajgyűlölő diktatúra alatt bukott ki, amikor is számos magyarországi sváb család epekedve várta hogy a németek Európa és ezáltal Magyarország megszállásával újra egyesítsék a "nagy német" birodalmat, és a teljes, elszórva élő németséget. Ez lehetőséget nyújtott volna nekik arra, hogy ismét felvételt nyerjenek az anyaországba, ami egyszer már kilökte, kiokádta őket magából. A legtöbb sváb telepes a mai napig epekedve várja a megváltót, a Führert, aki minket magyarokat csak huszadrangú csatlósnak, lusta pusztai népnek tartott, akiket csak golyófogónak használt a Don Kanyarban, ahová magyar vitéz katonáinkat küldte a "hazát védeni" meghalni egy mészárszékbe, és aki csak pajzsként használta gyönyörű városunkat, Budapestet, melynek gyönyörű történelmi hídjait sorra lebombázta.

Szerencsére a háború után rengeteg sváb kitelepítésre kerülhetett, azonban sok vagyonát, rangját féltő sváb nevet változtatva, nevüket magyarosítva továbbra is országunkban maradt, hogy a vérünket szívja és az egészséges magyar nemzeti öntudatunkat roncsolja. Ezeknek az ittmaradt, identitás- és gyökérnélküli tudathasadásos sváboknak a gyerekei, unokái a mai magyar újfasiszta mozgalmak leghangosabb szószólói. Mi, büszke magyarok, Árpád büszke népe azonban nem alkuszunk meg holmi csótányfajzatoknak, ezért mondjuk: SVÁBOK takarodó!

Ezt kaptuk a németbarát Sváb nyilasoktól, köszönjük még egyszer ebből nem kérünk, elég volt a magyarellenes rombolásból!

A harmadik-negyedikgenerációs svábok beilleszkedési problémáiról, német-stílusú nácibarát ideológiájukról, fegyverszeretetükről hamar megismerkszenek. Olvasói bejelentéseknek köszönhetően folyamatosan közölni fogjuk az idejétmúlt, Magyarországot nyomorba döntő bukott náci ideológiákat harsogó svábok névsorát.

Svábok, ez nem a ti hazátok, elég volt belőletek!

Svábok takarodó!

Magyarország a magyaroké!

Svábbűnöző: Varga Henriett

Varga Henriett (Beceneve: Mami, a Kis Hungarista, Henkó) a magyarországi svábbűnöző archetipus egyik leginkább elterjedt fajtája. WIW-es profiljára képeket töltött fel magáról, tokás, kissé kurvás svábfejű édesanyjáról, valamint saját magáról is. A német "királyi tigris" tankról álmodozik, valamint a németek által lebombázott budapesti lánchíd maradványain büszkélkedik.

Ebből is látszik, hogy az ilyen és ehhez hasonló svábbűnözők a magyarság igazi rákfenéje, sürgősen ki kell gyomlálnunk az ilyen és ehhez hasonló magyartalan, kirekesztő, gyűlöletkeltő, beilleszkedni képtelen németbarát, bukott náci svábokat!

Screenshot a WIW-es profilból:




Patkányfejű Sváb Varga Henriett:



így néz ki egy tipikus, patkányfejű magyar sváb, akik ahelyett, hogy magyarosított nevűkkel csendben meghúzták volna magukat, mint sok becsületes, dolgos sváb paraszt, kirekesztő, nácibarát ideológiájukkal megosztják a vendégszerető, befogadó magyar népet. Sváb Henriett hamarosan megkezdi tanulmányait a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Főiskolai Karán, reméljük ott megembereli magát, vagy visszamegy az anyaországba szart kavarni, oda, ahonnan idetelepítették hazánkba, ugyanis a szemétlerakás hatóságilag tilos!

Végezetül egy kép Sváb Varga Henriett termékeny MILF svábfejű anyukájáról:



A kedves anyuka megnevelhetné a gyökértelen, identitászavaros, náci ideológiákkal fertőzött agyú, magyarosított nevű sváb gyermekét, mielőtt egy egészséges, jó érzésű magyar ember tenné meg ezt!

Lebukott a gyalázatos SVÁB "HUNHIR"

A tipikus, beilleszkedni képtelen sváb militarizmus egyik mintapéldánya a HUNHíR nevű internetes lap, mely nemrég a Sváb "holokausztról" emlékezett meg, ezzel is bizonyítva a lap szerkesztőinek magyartalan, sváb származását, így német- és nácibarát ideológiájuk élesen elkülöníthetővé válik a dicső magyar értékrendtől. Magyarok, ne dőljetek be az uszító, kirekesztő sváboknak, akik hol HUN-oknak, hol Magyarnak, mi több, hazafiaknak hazudják magukat, míg közben csak a feszültséget, a bomlást gerjesztik, sértettségükben amiért az anyaországuk, Németország is koloncként szabadult meg tőlük!

Olvassátok a gyalázatos HUNHIR szégyenletes lebukását eredetiben itt: Lebukott a Sváb Hunhír Szerkesztősége

Vegyük vissza az utcáinkat!

Szégyen, döbbenet, gyalázat, ahogy mind az országot eladó, kiáruló kormányunk, mind a budapesti önkormányzat vezetősége fittyet hány arra, hogy utcáink, tereink nevét németes hangzású, sváb emberek nevével dekorálják ki, még ma is!

Javaslatainkat hamarosan eljuttatjuk a budapeti önkormányzat vezetőjének is:

Sváb Név	Magyar név
Blaha Lujza tér	Árpád tér
Dreher (sör)	Koccintós
Erkel Ferenc szinház	Kossuth szinház
Gárdonyi Teaház	Petőfi Teaház
Gundel Palacsinta	Ugar Palacsinta
Jászai Mari tér	Magyar tér
Mechwart Liget	Nagy-Magyarország liget
Puskás Stadion	Góllövő Aréna
Semmelweis Orvostudományi Egyetem	Gyógyító Táltos Egyetem
Törley Pezsgő	Tajtékos buborék

A magyar kultúrába beépülni próbáló, azt beszennyezni igyekvő betelepített németek listája itt megtekinthető: http://www.svabkitelepites.hu/svab011155.html

Ne feledjük, a fenti megélhetési "kulturális" sváb bűnözők a nagy magyar gondolkodók és művészek elől foglalják el, bitorolják jogtalanul az utcáink, tereink nevét, de még ételeink elnevezésére is rátelepedtek! Magyarok, itt az idő, vegyük vissza, ami jár!

Bevezető

Kedves Olvasóink!

Köszönjük hogy meglátogatta honlapunkat! Egy rendkívűl fontos, tabuként kezelt problémáról, a Magyarországon agyonhallgatott, szőnyeg alá söpört, de mára igen kritikus méretet elért problémáról, a Svábbűnözésről igyekszünk a tényeket tiszteletben tartó, maximálisan objektív híreket, tudományos beszámolókat közölni. Az olvasó fokozatosan meg fogja érteni, miért Magyarország rákfenéje a sváb kisebbség, miért okoznak minden más, kirakatban lévő kisebbségnél nagyobb gazdasági és becsületbeli károkat a hazánkban élő svábok. Szeretnénk előrebocsájtani, hogy kategórikusan elutasítunk minden kirekesztéssel, rasszizmussal kapcsolatos vádat. Témaválasztásunk, egyben címünk is, a Svábbűnözés, mely a germán társadalom egy szélsőséges szegmensének Btk-ba ütköző magatartásformája. Elítéljük a kollektív bűnösség gondolatát, viszont elengedhetetlennek tartjuk az együttműködést svábok és nem svábok, pártok és civil szervezetek között, hogy a lehető leghamarabb felszámoljuk a jelenlegi tragikus helyzetet.

Sajnos ezt a problémakört a rendszerváltozás utáni politikai elit rendre szőnyeg alá söpri, tabuként kezeli. Döbbenetes, hogy mennyire szemben áll az államvezetés illetve a média álláspontja a lakosság véleményével, kik saját tapasztalataik alapján tudnak állást foglalni ez ügyben.

A szabadságjogi aktivistáknak, sváb szervezetek képviselőinek, és minden idióta „rasszistázónak” ideje lenne elgondolkodni, hogy áldozataik most a svábok széles körét kitevő, tanulni és felzárkózni kívánó, de a kisebb számú erőszakos, hangoskodó és provokáló réteg miatt, hátrányos megkülönböztetést elszenvedő polgárok, és a teljes lakosság, kik kirekesztés, vandalizmus, provokáció, nemi erőszak, és sajnos gyilkosság kárvallottjaivá válnak.

Mindannyiunk érdeke, hogy megismerjük a problémát részletesen, és mihamarabb megoldást találjunk rá. Honlapunk ebben a munkában tölt be úttörő szerepet. Állandó sajtófigyelőnk érdeme, hogy napi rendszerességgel veszünk át híreket, és ezzel egy áttekinthető hírgyűjteményt kívánunk létrehozni. Felkérésünkre több, a témával foglalkozó kutató, kriminológus küldött áttekintő írást. Az Élhető Magyarországért Mozgalomnak, mint az egyetlen témával foglalkozó szervezetnek is helyet biztosítunk svábpolitikai programjuk és megoldási javaslataik publikálásához. Legkedveltebb szolgáltatásunk viszont Olvasóink leveleinek gyűjteménye, melyben lehetősége nyílik minden áldozatnak beszámolnia az őt ért sérelemről, és tapasztalatait a nyilvánosság számára elérhetővé tenni.

A Svábbűnözés szerkesztősége