A Svábbogár

Konyhai svábbogár (Periplaneta orientalis L.).

Valami falusi szobában, közel a konyhához eltöltve az éjszakát, könnyen megeshet velünk, hogy éjjel valami sajátságos zörgésre ébredünk fel. A következő pillanatban pedig úgy érezzük, mintha végigsiklana valami arcunkon. Meg akarjuk fogni, de mire világot gyujtunk, már elillant az éj váratlan vendége. Körülnézünk és látjuk, hogyan menekül a szoba padlóján, amely csak úgy hemzseg a sok fekete állatkáktól. Nemsokára azonban valamennyi eltűnik a bútorok alatt és a falrésekben. Az állat nem egyéb, mint a konyhai svábbogár. A németek oroszoknak, az oroszok pedig poroszoknak nevezik őket, nyilván annak a dokumentálására, hogy nem szívesen látott vendégek.

Ezért hívjuk mi magyarok svábbogárnak a svábbogarat. Nem szivesen látott vendégek!

A mindennapi ember, aki mindent saját magával hoz vonatkozásba, azt kérdezi, hogy mi hasznuk van ezeknek az állatoknak? Miért kellemetlenkednek az embernek?

A svábokat mint kellemetlen koloncot, mint genetikailag degenerált ostoba parasztok tömkelegeit telepítette az anyaország a terméketlen földekről különböző, élhetőbb helyekre az elmúlt század(ok) során. Sajnos Magyarországra is bőven jutott a hízós disznókra hasonlító tokás, spórolós svábokból. Ugyan békésen letelepedhettek itt minálunk, élhették életüket, lehetőséget kaptak, hogy tisztességesen beilleszkedjenek a magyar társadalomba, sajnos azonban hamar kiderült, ez egy lehetetlen elképzelés. A svábok magyargyűlölete, felsőbbrendűségi, árja németszeretete első hullámban a Hitleri fajgyűlölő diktatúra alatt bukott ki, amikor is számos magyarországi sváb család epekedve várta hogy a németek Európa és ezáltal Magyarország megszállásával újra egyesítsék a "nagy német" birodalmat, és a teljes, elszórva élő németséget. Ez lehetőséget nyújtott volna nekik arra, hogy ismét felvételt nyerjenek az anyaországba, ami egyszer már kilökte, kiokádta őket magából. A legtöbb sváb telepes a mai napig epekedve várja a megváltót, a Führert, aki minket magyarokat csak huszadrangú csatlósnak, lusta pusztai népnek tartott, akiket csak golyófogónak használt a Don Kanyarban, ahová magyar vitéz katonáinkat küldte a "hazát védeni" meghalni egy mészárszékbe, és aki csak pajzsként használta gyönyörű városunkat, Budapestet, melynek gyönyörű történelmi hídjait sorra lebombázta.

Szerencsére a háború után rengeteg sváb kitelepítésre kerülhetett, azonban sok vagyonát, rangját féltő sváb nevet változtatva, nevüket magyarosítva továbbra is országunkban maradt, hogy a vérünket szívja és az egészséges magyar nemzeti öntudatunkat roncsolja. Ezeknek az ittmaradt, identitás- és gyökérnélküli tudathasadásos sváboknak a gyerekei, unokái a mai magyar újfasiszta mozgalmak leghangosabb szószólói. Mi, büszke magyarok, Árpád büszke népe azonban nem alkuszunk meg holmi csótányfajzatoknak, ezért mondjuk: SVÁBOK takarodó!

Ezt kaptuk a németbarát Sváb nyilasoktól, köszönjük még egyszer ebből nem kérünk, elég volt a magyarellenes rombolásból!

A harmadik-negyedikgenerációs svábok beilleszkedési problémáiról, német-stílusú nácibarát ideológiájukról, fegyverszeretetükről hamar megismerkszenek. Olvasói bejelentéseknek köszönhetően folyamatosan közölni fogjuk az idejétmúlt, Magyarországot nyomorba döntő bukott náci ideológiákat harsogó svábok névsorát.

Svábok, ez nem a ti hazátok, elég volt belőletek!

Svábok takarodó!

Magyarország a magyaroké!