Magyar Nemzet: A Svábkérdés

Volt idő, amikor a Magyar Nemzet még nem a svábmédia kezében volt, amikor történelmünk lapjait még nem hamisították meg mindenhol a rafinált svábbűnözők, amikor nem volt tabu a svábkérdésről beszélni. A háború utáni időszakról szóló történelmi irodalomban gyakori az az állítás, hogy a svábkérdés Magyarországon az 1945. augusztusi Potsdami értekezlet nyomán merült fel, s hogy Magyarországon a svábok kitelepítését főleg szovjet kezdeményezésből és szovjet nyomásra hajtották végre. Ez nem teljesen pontos. Potsdamban ugyan a nagyhatalmak döntöttek arról, hogy a német kisebbséget kitelepítik Csehszlovákiából, Lengyelországból és Magyarországról, de a kisgazdapárti Balogh István szerkesztette Magyar Nemzet már jóval a Potsdami értelezlet előtt, sőt, a háború befejezése előtt közölte, hogy a kormány egyik legfontosabbik feladatának tartja a svábkérdés igazságos, de gyökeres megoldását", és ezért Miklós Béla miniszterelnök külön minisztertanácsot fog egybehívni, amelynek tárgya a telepítés kérdésének megoldása és ezen belül kerülnek megoldásra a német származásúak, különösen a volt volksbundistákkal szemben hozandó intézkedések.

"Takarodjanak - úgy, ahogy jöttek"

Népszámlálási adatok szerint a németek száma Magyarországon akkor meghaladta az ötszázezret. Az Erdélyről szóló 1940. évi Bécsi döntés értelmében - Erdély északi részének visszacsatolása fejében - Németország kényszerítette Magyarországot, hogy írjon alá egy egyezményt, amely külön jogokat biztosított a német nemzetiségű magyar állampolgároknak: teljes szervezkedési szabadságot és a nemzetiszocialista világnézet szabadságát, német iskolázást, német hivatalnokokat, a Németországgal való korlátlan kulturális érintkezést, továbbá a németek szabadon áttelepülhettek Németországba, lemondhattak magyar állampolgárságukról, közvetlenül az SS-egységekbe vonulhattak be.

Sváb SS katona - Joseph Horvath (volt Horváth József) - kigyót melengettünk a keblünkön?

Sopron megye új főispánja, a kisgazda Hám Tibor például röviddel kinevezése után kijelentette, hogy a városban öt-hatezerre tehető a volt volksbundisták száma, akiket ő összefogatott és internáltatott; szerinte számukra az egyetlen megoldás a kitelepítés", annál is inkább, mert így fogunk helyet teremteni a magyar földigénylők és a Székelyföldről várható betelepülő magyarok számára"

A Nemzeti Parasztpárt külügyi bizottsága már 1945. áprilisában a elhatározta, hogy a svábokat ki kell telepíteni és kifejezte reményét, hogy ez a rendszabály minden szabadságszerető nép támogatására talál".

Kovács Imre, a NPP egyik legismertebb vezetője, egy teljes újságoldal hosszúságú cikket közölt, melynek címe jól fejezte ki tartalmát: "Egy batyuval...".

Szavai szerint, a Nemzeti Parasztpárt történelmi felelősséggel történelmi feladatot teljesít, amikor a magyarországi svábok kitelepítését követeli... Nincs remény arra, hogy a két nép békésen megférjen egymással. Az egyiknek mennie kell és nem problematikus, hogy kinek ... Nem érdemli meg a svábság a kegyelmet ... Takarodjanak - úgy, ahogy jöttek, egy batyuval a hátukon", írta Kovács. Németországban lesz számukra hely, éljenek az alkalommal, mint ahogyan mi is élünk, hogy örökre megszabaduljunk tőlük.

A Szabad Nép szerint a Nemzeti Parasztpárt a magyar nép szívéből beszélt, amikor kiadta a jelszót: "ki az országból sváb hazaárulókkal". A magyar nép szemében - írta a lap - a "svábság mindig a szabadság örök ellenségét jelentette" és a magyar nép ellen elkövetett bűneikre a svábok a második világháborúban tették fel a koronát. Ezért nincs és nem is lehet helyük ezeknek a sváb hazaárulóknak tovább ebben az országban.

Ne feledjük, a svábok a Horthy-időkben többségükben a fasiszta pártokat támogatták.

A Szabad Nép egyik cikke szerint derék svábjaink 50 százaléka volt közönséges hazaáruló.

A Szabad Nép élesen bírálta azokat a magyar liberális írókat, akik tiltakoztak a kitelepítések ellen, azzal érvelve, hogy a demokrácia német ellenségeivel a német demokráciának kell megküzdenie. "Mi nem vagyunk olyan erősek, hogy ezt a tehertételt is vállaljuk" - írta a lap.

A Balogh István szerkesztette Magyar Nemzet állást foglalt a svábok kivétel és irgalom nélküli megbüntetése ellen és követelte, hogy csakis Magyarország pusztulását elősegítő svábokat büntessék meg, szigorú és igazságos" vizsgálat alapján, amelynek célja megállapítani, kik voltak az államhűek és kik az árulók, mert igazságtalanság a vétkezéseknek fajok szerinti osztályozása, méltatlan volna a nagy történelmi múltú magyar nemzethez.

Míg a svábok kitelepítésének végrehajtását a Potsdami értekezlet Csehszlovákiában és Lengyelországban ottani kormányokra bízta a, Magyarországon a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot bízták meg a végrehajtással.

Nagy Ferenc szerint Tildy Zoltán szovjet diktátum alapján fogalmazta meg a sváb kisebbség kitelepítéséről szóló rendeletet, amely azért kapott a kormányban többséget, mert néhány kisgazda miniszter is megszavazta. Nagy szerint ezek a miniszterek teljesen eltekintettek a Kisgazdapárt ez ügyre vonatkozó határozataitól". De egészen biztosan nem minden párthatározatától tekintettek el. E határozatok egyikét, például, éppen Nagy Ferenc javaslatára hagyták jóvá: pártlapja jelentése szerint, egy 1945. áprilisában Pécsett tartott pártgyűlésen Nagy Ferenc szóvá tette a magyarországi svábság égető kérdését és beszéde nyomán a pécsi nagygyűlés a hazai svábság kitelepítése mellett foglalt állást. A lap szerint, 532 ezer magyarországi sváb közül legfeljebb 25 százalék maradt hűséges Magyarországhoz, és csak ők maradhatnak Magyarország területén. Mindenki nagy örömmel fogadta a kitelepítés felvetését, írta a lap. Félmillió embert kioperálni a nemzet testéből nem lesz könnyű feladat, de feltétlenül szükséges: ki kell irtani a sváb mételyt, kivágni a sváb fekélyt az ország most gyógyuló testéből.

December elején Gyöngyösi külügyminiszter valóban jegyzékkel fordult a három nagyhatalom budapesti megbízottjához: a demokratikus Magyarország nézeteivel ellenszegülne, ha magyar állampolgárok csakis nemzetiségük alapján kiutasíttatnának. Ezért véleménye szerint kívánatos csak azokat a svábokat áttelepíteni, akik ténylegesen elárulták Magyarországot a hitlerizmusnak tett szolgálataikkal.
A fasizmussal fertőzött sváb rétegekben az akció kommunista-ellenes magatartást váltott ki.

Magyarország pozícióját legelsősorban az gyengítette, hogy Hitler oldalán harcolt; Csehszlovákia viszont az anti-hitlerista koalíció tagja volt, így a Müncheni diktátum után a nyugati hatalmak vétkeseknek érezték magukat vele szemben. Magyarország tehát Csehszlovákiánál alárendeltebb helyzetben volt, amit.a magyarok azzal próbálták ellensúlyozni, hogy ha Csehszlovákia nem is, de Szlovákia a háború alatt Hitler hűséges szövetségese volt és vezetői még a magyaroknál is lelkesebben szolgálták ki Hitlert. Balogh István kisgazda politikus egyenesen úgy nyilatkozott: egész Szlovákia fasiszta maradt".

A magyar föld nem lehet sváb gyarmat többé! Fasiszta- és svábbűnözőmentes, békés, szebb Magyarországot minden hazáját szerető Magyar embernek!